A gyermekek vérvétele nehezebb a felnőtt vérvételnél. Az ő vénájuk jóval vékonyabb és érzékenyebb, ezért speciális tudást, nagyfokú tapasztalatot és megfelelő hozzáállást igényel mintavételük.
Pár jó tanács a gyermekek vérvételéhez:
Szakértők szerint nagyon fontos és döntően befolyásolja a gyermek viselkedését a szülő hozzáállása: ha azt látja, hogy a szülő maga is bizonytalan, fél, izgul, aggódik, akkor ez a viselkedés rá is átragad. A szülő magyarázza el gyermekének, hogy mi fog történni a vérvétel során. Korának megfelelő módon próbálja felkészíteni a vizsgálatra. Gyermekének mondja el, hogy miért van szükség a vizsgálatra és mire számítson a vérvétel során. Ez különösen fontos, hiszen a szülő az első számú bizalmi forrás a gyermek számára, ezért őszintén el kell mondania a vérvétellel járó esetleges kellemetlenséget. A beavatkozás során nem éri meglepetés és csalódás sem, ha tudja, mire kell felkészülnie. Tehát nyugodtan mondja meg a gyermeknek, hogy egy picit fájni fog, de gyorsan túl esnek rajta és hamar elmúlik a fájdalom érzése is. Mindenképp beszéljen hozzá, meséljen neki, nyugtassa őt a szavaival.
Arra különösen figyeljen, hogy a gyermek ne érezze az Ön feszültségét, idegességét, esetleges félelmét, mert rendkívül érzékenyek és pillanatokon belül “átragadnak” a gyermekre ezek a negatív érzések. Az is egy jó módszer lehet, ha megpróbálja valami olyan tevékenységhez hasonlítani például a beavatkozás hosszát, amit a gyermek ismer (pl. amíg elmondunk egy verset/egy mondókát). Ne essünk túlzásokba, mert ezzel megijeszthetjük a gyereket!
A vérvétel a könyökhajlatból történik a legtöbb esetben, esetleg kézfejből. A gyereket a szülőnek vagy kollégánknak jól kell tartania vérvétel közben. A vérvétel után a kart kinyújtva kell tartani kb. 5 percig, elkerülendő a bevérzést.
Fontos továbbá, hogy az orvos kéréseit tartsuk be. Az otthoni lelki felkészítés mellett fontos, hogy éhgyomorra menjenek a gyerekek a vérvételre, a bevitt folyadék csak víz vagy cukormentes tea lehet!